Arnold
Guillet nekrológja
- befejezés. Matt plébános szolgálatának idején Simma Mária
készítette fel a gyerekeket az elsőáldozásra. Kiválóan látta el ezt a
feladatát: a szülők évek múltán is elismerően beszéltek róla.
Ezenkívül hatalmas levelezést kellett
lebonyolítania, naponta körülbelül 50 levelet kapott. Egész életét a Szenvedő
Lelkek szolgálatának szentelte - gyakran éjszakákon keresztül is ezzel
foglalkozott. Fáradhatatlanul imádkozott és vezekelt. De gyakran kértek tőle
tanácsot is. Nyaranta előfordult, hogy csak Franciaországból 7-8 busz jött, de
érkeztek látogatók Ausztriából, Svájcból, Németországból, Belgiumból is. Jöttek
továbbá olyan szülők segítségért és tanácsért, akiknek a gyermeke
öngyilkosságot követett el. Mivel Mária Simma nagyon egyszerűen és szerényen
élt, anyagilag is tudott segíteni azoknak, akikről úgy látta, hogy rászorulnak.
Egyszer, egy vonatfülkében tanúja volt annak, hogy
egy férfi szörnyű módon káromkodik. Odament hozzá, és felszólította, hogy
hagyja abba az istenkáromlást. Évekkel később megjelent neki ennek az embernek
a lelke, és elmondta, hogy a Miatyánk, amit akkor Mária érte elmondott,
megmentette őt. Ezt most megköszönte, és újabb imára kérte Máriát.
Plébánosa, Alfons Matt ezt írta róla Wechner
püspöknek küldött jelentésében: „Mária Simma kora gyermekkorától kezdve a
Szenvedő Lelkeken akart segíteni. Buzgón felhasználta erre a búcsúk napjait is,
és sok imát mondott értük. De hogy a szent cél érdekében vezekelni is lehet,
azt nem tudta, míg meg nem tapasztalta. Hogy ezt a nagyon nehéz engesztelő és
helyettesítő szenvedést önként magára vegye, szüksége volt teljes
áldozatkészségére és arra, hogy esküjét, illetve felajánlását újra meg újra
tudatosítsa magában.
Az 1954. januári lavinakatasztrófa idején Mária
Szenvedő Lelkektől tudta meg, hogy vannak még élő emberek a hótömeg alatt. Az
utolsó túlélőt két nappal később találták meg Blonsban. A Mária-évben más szerencsétlenségeket
is előre jeleztek neki a lelkek: például nyáron a nagy árvízről két nappal
előbb szólt nekem, mielőtt az újságokban az első hírek megjelentek volna róla.
Mária Simma számára csodálatos módon jelent meg Isten szeretete és
igazságossága a tisztítótűzben: ott minden lélek az egykori vétke jellegének és
lelki magatartásának megfelelő büntetést kap.”
Mária Simma méltatásakor nem szabad megfeledkeznünk
Alfons Mattról sem, aki csaknem 40 évig volt Sonntag plébánosa, és Mária Simma
lelkivezetője. Kezdettől fogva tisztában volt Mária adottságával, és segítette
is annak kibontakozását. Temetésén annak idején megjelent Brúnó Wechnerfeldkirchi
püspök, negyven plébános és mintegy ezer hívő. Ekkor eszembe jutott, hogyan
kezdődött a kapcsolatom Mária Simmával. 1976-ban a feleségemmel elmentem egy
előadására, amelyet a Rajna menti Steinben tartott. Masnap reggel
bejelentkeztem a plébánián, es beszélhettem Maria Simmaval. Elmondtam neki,
hogy lenyűgözött, amit a Szenvedő Lelkekről hallottam tőle, és úgy gondolom,
ezt meg kellene írnia. Mint kiadó felajánlottam a szolgálataimat, és ő
beleegyezett. Nem sokkal ezután a jó Isten a segítségemre sietett. Éppen
esedékes volt egy háromhetes tartalékos kiképzésem, és nem a páncélos
csapatomhoz rendeltek, hanem mint irodai küldöncöt a Gotthardhoz, Andermattba.
A százados nem sok munkát adott; volt elég szabadidőm arra, hogy ebben a három
hétben a Mária Simma által leírtakat átnézzem, megszerkesszem, nyomdakész állapotba
hozzam.
A könyv eddig német nyelven 19, franciául 8, további
más nyelveken 7 kiadást ért meg. Így kezdődött a 37 évig tartó együttműködés a
szerző és a kiadó között. Mária Simmának volt egy istenáldotta adottsága, de
ettől soha nem vált elbizakodottá. Egész életében egyszerű, a valóság talaján
álló keresztény nő maradt, aki csendben valami nagyon nagyot vitt végbe.
Requiescat
in pace! - Nyugodjék békében!
Vége
A könyv részleteiben:
Függelék részek:
A tisztítótűzről - Mit tanít a Katekizmus - Függelék 10.